„Modern rabszolgaság” – amit az au pair-ek átélnek

„Néha úgy éreztem magam, mint egy egyedülálló anya három gyerekkel – pedig nem is az enyéim voltak.”

„Hajnali háromkor azt mondták, pakoljak össze, és a lehető leggyorsabban tűnjek el. Az egyik gyermek, akire vigyáztam, rühes lett. A nevelőszülei meg voltak győződve arról, hogy külföldről hoztam be a betegséget – pedig erről szó sem volt.”

Ez Natasa története (akkor 20 éves), egy au pair lányé, amit a Budapest Magazinnak mesélt el. „Sem a család, sem az ügynökség nem akarta kifizetni a hotelt vagy bármi mást” – emlékszik vissza. „Ezért kénytelen voltam egy ismerősnél aludni, akit csak egy hete ismertem.”

Miután az ügynökség túlságosan gyorsan közölte Natasával és családjával, hogy megszegte a szerződést, alig kapott támogatást. Bár havi legalább 1000 eurót ígértek neki, ezt soha nem kapta meg.

A fiatal nő – aki valójában máshogy hívják – nagy félelemmel és terhelten tért haza, és ott pszichológushoz fordult. „Nem mertem elhagyni a szobámat. Nagyon féltem.”

Mivel a következő vendéglátó családnál sem jött ki jól az internettel, egy hónap után újra bepakolt, és hazarepült. De végül talált egy harmadik családot, akik jó munkaadók voltak. „Természetesen nem volt minden tökéletes, de sokkal jobb volt.”

Natasa nem egyedi eset. Kilenc au pair-rel beszélt, akik mind túlnyomórészt negatív tapasztalatokról számoltak be a hanzavárosban: kellemetlen élményekről – a túlterheléstől és a ki nem fizetett túlóráktól egészen a figyelmeztetés nélküli, egyik napról a másikra történő kirakásig. Három érintett még „modern rabszolgaságról” is beszél.

Németországban pl. az au pair-ek munkaviszonyban állnak, de gyakran kiszolgáltatottak. Külföldi fiatal nők 18 és 27 év között egy családnál élnek, gyerekekre vigyáznak, és legfeljebb heti 30 órát dolgozhatnának. Emellett havi 280 euró zsebpénz járna nekik, és a vendéglátó család köteles nyelvtanfolyamot biztosítani.

Hivatalosan az au pair-eket jól védik – de a gyakorlat mást mutat. Sok család nem tartja be a szabályokat. Egy au pair-ügynökség vezetője szerint az au pair-ek gyakran túlóráznak, mert a családok „nem veszik komolyan” a szabályokat.

Ugyan léteznek jogorvoslati lehetőségek, de sok érintett nem meri igénybe venni őket. „Félnek attól, hogy elveszítik a helyüket, vagy hogy hazaküldik őket.”

Egy gyakran említett probléma a túl nagy munkateher: a családok elvárják, hogy az au pair mindig elérhető legyen. „Sokan úgy érzik, hogy soha nem kapcsolhatnak ki.” Egyeseknél a gyerekekkel való érzelmi kapcsolat is határok nélküli: „toxikus” helyzetről beszélnek.

Az au pair-ek nem rabszolgák, de sokan annak érzik magukat a körülmények miatt. Több állami ellenőrzésre, jobb tájékoztatásra és az ügynökségek szigorúbb felügyeletére lenne szükség.