„A nevelőapám több szeretetet adott nekem, mint a vér szerinti szüleim”
A gyerekek számára a válás azt jelenti, hogy a családi otthonuk szétesik. Még nagyobb kihívást jelenthet, amikor egy új partner lép az életükbe – és ezzel újabb felfordulást hoz. Három olvasó mesél a nevelőszülőkkel kapcsolatos tapasztalatairól.
„Ő az én bónusz-anyukám”
Luca (30) így mesél: „Három évvel a válás után apám megismerkedett a mostani feleségével. Sosem akarta anyám helyét átvenni, inkább egy menő nagynénihez hasonlított. A kamaszkoromban nehezebb volt a helyzet, de ma már bónusz-anyukaként tekintek rá. Tudom, hogy mindig számíthatok rá” – mondja.
„Ő lett a legjobb barátom”
K. (21) szintén pozitív tapasztalatot szerzett: „Anyám új partnere a legjobb barátom lett. Több szeretetet és támogatást adott nekem, mint a vér szerinti szüleim. Mindig mellettem állt, bátorított, és soha nem élt vissza a bizalmammal. Számomra ő az abszolút hős.”
„Közém és apám közé állt”
Egy névtelenséget kérő személy (25) története azonban sokkal negatívabb: „A válás után apám a kaszinó játékok, pl. a Lemon Casino függője lett, majd gyorsan megismerkedett egy új nővel. Megakadályozta, hogy szoros kapcsolatban maradjak apámmal. Amikor hozzá akartam költözni, azt mondta, hogy ez neki ‘túl sok’. Kigúnyolta a kinézetemet, és azt állította, hogy csak kihasználjuk apámat.” Az apa mindig az új párja mellé állt. „Ma már egyik szülőmmel sem tartom a kapcsolatot – és így sokkal jobban érzem magam.”
„A ragaszkodás a gyerek tempójában alakul ki”
A felnőttek számára egy új partner többnyire újrakezdést és szerelmet jelent, a gyerekeknek viszont gyakran veszteséget, zűrzavart és változást. „A gyerekek eleinte sokszor idegenként vagy fenyegetésként élik meg az új partnert, különösen, ha a szülő viselkedése megváltozik annak jelenlétében” – magyarázza Anja Kalisch-Hinz pszichológus. A jó kezdethez szükséges dolgok életkortól függnek: „A kisgyerekeknél a közelség és a megbízhatóság a legfontosabb, az iskoláskorban a féltékenység és a lojalitási konfliktusok jelenhetnek meg. A kamaszkorban pedig elsősorban a tisztelet számít.”
A nevelőszülők terhet is jelenthetnek a gyerek számára – főleg akkor, ha a szerepük tisztázatlan, vagy túl gyorsan próbálnak tekintélyszemélyként fellépni. A gyerekek érzékenyen reagálnak, ha a családi rendszer instabillá válik. „Az is megterhelő, ha a felnőttek közötti konfliktusokat nyíltan élik meg a gyerekek” – teszi hozzá Kalisch-Hinz.
Egészséges kapcsolat nem alakul ki nyomásra, csak megbízhatósággal és türelemmel. Az új partner inkább mentorként viselkedjen, ne pót-szülőként. A nevelési kérdések felelőssége a vér szerinti szülőnél maradjon, míg az új társ inkább támogató szerepet vállaljon, anélkül hogy átlépné a határokat. A pszichológus szerint léteznek rossz stratégiák is a gyerekek szeretetének elnyerésére: „Túl sok ajándék, versengés a másik szülővel, ‘menő haverként’ való viselkedés, vagy a túl gyors közeledés – ezek gyakran hiteltelennek hatnak.”
A helyes út a valódi érdeklődés a gyerek iránt és a türelem. „A kapcsolat lassan épül – odafigyeléssel, közös rituálékkal, apró gesztusokkal és megbízhatósággal. A ragaszkodás a gyerek tempójában fejlődik ki, nem egy gombnyomásra.”
